FashionFairies

Hírek, érdekességek, információk a magyar divatról és divattervezőkről, stílusblog.

Friss topikok

A hazai divatszakma szereplői - Szemes Nóra interjú 2. rész

2012.03.21. 23:05 | FashionFairies | 1 komment

A Szemes Nóra személyi stylisttal készített cikk második részében kicsit mélyrehatóbban vizsgáltuk a hozzá forduló embereket és a saját preferenciáit, ha divatról van szó.

FF: - Arról már volt szó az interjú első részében, hogy kikkel dolgozol és mennyit szoktatok költeni, de azt még nem kérdeztük, hogy általában határozott elképzelésekkel kezdik az ügyfeleid a vásárlást abból a szempontból, hogy előre eldöntik, hol akarnak vásárolni vagy milyen árkategóriában?

Sz.N.: - Igen, van, aki kiköti, hogy csakis minőségi ruhát hajlandó venni, de ezalatt például a H&M-et érti, nem azokat az üzleteket, ahol valódi gyapjú vagy kasmír dolgokat lehet venni. Ami nem rossz, mert mindenkinek mást jelent a minőség, de ez az egyik legbonyolultabb kérdéskör. Egyrészt a turkálókban sokszor töredék áron megveszed az aktuális trendekbe illő ruhákat, csak éppen az itthonihoz hasonló típusú, külföldön népszerű márkákban, amiről nagyon kevesen tudnak és az én dolgom megmutatni. Másrészt szerintem fontosabb, hogy sok, jól kombinálható darab legyen egy ruhatárban, mint 5-10 drágább darab, aminek jobb a minősége. Harmadrészt a minőség is egy megkérdőjelezhető dolog lett. Az egyik ügyfelem mesélte, megerősítve az összeesküvés elméletes gyanúmat, hogy ők azt tanulták az iskolában, hogy tudják az anyagokat úgy előkészíteni, hogy az gyorsabban tönkremenjen.

FF: - Mi is észrevesszük ezt, amikor már az első mosás előtt kilyukad a póló...

Sz.N.: - Igen, pontosan. És ebben a helyzetben szerintem az ár-érték arány lesz a legmeghatározóbb a vásárlásnál, nem az, hogy a Vörösmarty téren veszed-e meg vagy egy turkálóban. Még a nagy márkáknál is megfigyelhető egy hatalmas minőségromlás a 20 évvel ezelőtti anyagokhoz képest.

FF: - A színekkel mennyire szoktak bátrak lenni?

Sz.N.: - A kezdeti ruhatárak legtöbbször fehér, fekete, szürke és esetleg sötétlila dolgokból szoktak állni. Beszélek a színek fontosságáról és arról, hogy mit üzennek, mert ez nagyon fontos, szerintem. De általában, ha megtartjuk az első vásárlást, akkor a következő alkalommal, mikor már egyedül mennek, könnyebben választják ki a hozzájuk illő színeket és fazonokat. Azért általában, mert van, akinek még így is sikerül elcsúsznia dolgokon. Van 5 feltétele annak, hogy mitől áll jól neki egy felső, amiből három pipa, de a többi hiányzó miatt előnytelen lesz. Egyébként pedig én imádom a színeket, a mintákat, úgyhogy igyekszem belevinni az ügyfeleim ruhatárába is, kiegészíteni az alapdarabokat valami különlegesebbel.

FF: - Ha már színekről volt szó, mennyire érzed azokról az emberekről, akik felkérnek, hogy segíts nekik átalakítani a ruhatárukat, hogy harmóniában vannak önmagukkal?

Sz.N.: - Sajnos nem jellemző, hogy azt érezném, ki vannak békülve magukkal. A hölgy ügyfeleim 80-90%-a azt szeretné, ha nőiesebb képet mutathatna magáról. Az, hogy 36-os vagy 46-os méret, az teljesen mindegy ebből a szempontból.

FF: - Meglepődnek az emberek, mikor elkezditek a közös munkát, hogy milyen típusú és színű ruhákban kellene gondolkodniuk?

Sz.N.: - Igen, van, akinek elég nagy csalódás például egy gardróbrendezés, mert azt hiszi, hogy sokkal több jó darab lesz a ruhái között. Ott kezdődik, hogy a ruhái két számmal nagyobbak – annyira furcsa, hogy vannak emberek, akik tényleg két számmal nagyobb ruhát hordanak, mint a méretük és nem veszik észre, vagy éppen két számmal kisebb melltartót. Van, hogy tényleg nem lehet semmit megmenteni – nem jó a méret, nem jó a színvilág, nem jó a fazon, és ilyenkor látom, hogy ledöbbennek, mert nem gondolták, hogy ennyire rossz lenne a helyzet. Ezeket a negatív érzéseket általában az utána következő bevásárlásnál lehet kompenzálni, amikor bebizonyíthatják, hogy tudnak jó dolgokat is választani, csinosnak látszani. Az egyetlen, ami nehézséget jelent néha, az a kínálat. Amikor a ruhák megvannak a fejedben, de nincsenek a boltokban. És akkor állsz az ügyféllel, aki úgy néz rád, hogy „oké, most kidobtad az egész ruhatáram, de akkor mutass valamit, ami tényleg jól állna”. Még szerencse, hogy végül mindig sikerül megtalálni a megfelelő darabokat, ha néha kicsit nehézkesebben is.

FF: - Figyeled egyébként az utcán is az embereket „szakmai” szemmel?

Sz.N.: - Érdekes, mikor először megkérdezték ezt tőlem, azt mondtam, hogy nem. Aztán azon kaptam magam séta közben, hogy hát dehogynem – nevet. – Mondjuk, nem kritikus szemmel, hogy jesszus, az de borzalmas, hanem, hogy mennyivel jobban állna neki, mennyivel csinosabb lenne, ha mondjuk ezt vagy ezt venné fel. Vicces, amikor állok a próbafülkében, és odafordulnak hozzám az emberek, hogy segítsek nekik eldönteni egy ruhadarabról, hogy megvegyék-e – biztosan valami stylist aura vesz körül –, de magamtól például sosem adnék tanácsot senkinek, attól félek, hogy inkább negatívan reagálnának rá.

FF: - Szerintem mindenki életében volt már olyan pillanat, hogy odarohant volna valakihez az utcán és fizetett volna neki, csak hogy levegyen valami rettentő ruhadarabot magáról.

Sz.N.: - Igen, a múltkor érdekes dolog történt. Volt egy 60 év körüli házaspár velem az egyik boltban a próbafülkénél és a feleség nadrágot próbált. Férfinadrágot. A férje pedig ott állt, és miközben a nő kérdezgette, hogy jól áll-e neki, ő unottan bólogatott, hogy „jólállcsakmenjünkmár”. De nem nagy benne a fenekem? Nem nagy. Hát dehogynem nagy, gondoltam, az egy férfinadrág! Na, akkor kénytelen voltam beavatkozni – mosolyog.

FF: - Melyik a legdrágább ruhadarabod, amit az utóbbi 1 évben vásároltál?

Sz. N.: - Alapvetően nem szoktam drága dolgokat venni. Egyrészt, mert szeretek egyszerre nagyon sok ruhát birtokolni, másrészt mert hamar meg is unom őket, harmadrészt pedig legtöbbször ugyanazokat a darabokat pár ezer forintért megkapom egy jó minőségű turiban, amit a boltban akár tizenezer forintokért. Nem beszélve arról, hogy a fenntartható fejlődés híve vagyok, ezért is szeretem jobban a turikat. Ráadásul az életszemléletembe nem fér bele egy kisebb afrikai falu egy havi megélhetését egy darab ruhára elkölteni. A legnagyobb kilengésem egy csau színű bőrdzseki volt, amit fél áron vettem nemrég a Bershka-ban 13 ezer Ft-ért és egy korallpiros bőrcipő a Montonelliből ugyanennyiért - a kettőt egyébként egy napon vettem.


FF: - Akkor úgy érzem, azt is meg kell, hogy kérdezzem, melyik a kedvenc darabod, amit az utóbbi 1 évben turiztál?

A kedvenc turis darabom... nehéz egyet kiválasztani, mert általában mindig az épp aktuálisak a kedvencek. A kockás szövetkabát, a ma szerzett virágos-színes selyemruha, vagy a csipke miniszoknya... egy pink táska, a bézs kötött ruha... ez nagyon nehéz kérdés... Amiket nagyon szeretek, azokat általában lefotózzuk a Style&Budapest blogra, amit hobbiból csinálok már több mint 3 éve.

Köszönjük Nórinak az interjút, Ti pedig nézzetek meg pár képet, amit kiválogattunk a saját szettjeiről készült streetstyle képekből! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionfairies.blog.hu/api/trackback/id/tr964331869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jack Torrance 2012.06.21. 16:05:59

Imádnivaló csajszi, élmény vele a vásárlás, komolyan.